Nehéz feladat előtt állok ugyanis egy hét kőkemény partyt próbálok szavakba, gportálba sűríteni. Képes beszámoló is lesz...Hamarosan...

Kezdjük az elején! Már nulladik napra is kimentünk, nem annyira az Illés csábítása, hanem a terepszemle kedvéért. Nem is kellett csalódnunk. Programlehetőségek, kajáldák, butikok tömkelege várakozott a hűséges szigetlakókra. Tavalyhoz képest javult minden. A toitoi-ok mennyisége (bár összeláncolva nem voltak), a kajáldák színvonala, és az árak is (bár fél liter ásványvíz még mindig 200 Ft volt) Miután felmértük a terepet visszaértünk a koncert utolsó néhány számára, és szemtanúi lehettünk szüleink tombolásának. Lelki szemeink előtt 20 évet fiatalodva láttuk őket és már tudtuk mi lesz az első szavuk koncert után... Bezzeg a mi időnkben....

Első nap korán kimentünk, nehogy csak koncert elejére érjünk oda, gondoltuk körbenézünk még kicsit. Aztán elérkezett az első koncert időpontja. Ska-P, nagyszínpad. A spanyol csapat igencsak megmozgatott minket, a hangulat remek volt. Koncert végén a szokásos pengető és ütőbedobálgatások során megszereztem egy pengetőt. Egészán 3 másodpercig érezhettem magaménak, mert ezekután rámrontott három kedves punkgyerek és megfosztottak az ereklyétől. A következő koncertünkig még volt egy kis szabadidőnk ezért egy ivóhoz rohantunk, nehogy kiszáradjunk. ;) Majd elkezdődött a Morcheeba. Itt szintén fergeteges hangulat üdvözölte a Nagy-Britanniából érkezett csapatot. Elég tisztességes koncertet adtak, köszönjük. Ezután rögtön kezdődött a Quimby. Véleményem szerint nagyon odatették magukat, bőven a várt szint felett teljesítettek. Személy szerint náluk buliztam a legnagyobbat a héten. Vagyis...Talán náluk...Koncert alatt mindenképp... Ezután a "nap fénypontja" a tinilányok álma és a tinifiúk példaképe Sean Paul következett. Komolyabb színpadtechnikával érkezett mint amihez a magyar közönség szokott. Ezt mutatta a "kiteszemmindenemmertnagyonjóvagyok" tánckar, de tőle azért többet vártunk. Ezekután még hivatalosak voltunk egy Pál utcai fiúk koncertre. Tőlük a megszokott minőséget, és a megszokott hangulatot kaptuk.

Második nap egy lightos Fürgerókalábak-on kezdtünk. Sajnos a koncert pocsék volt, többször újrakezdték a számokat csúszott a szöveg, néha meg el is maradt, nemsokáig bírtuk körbenéztünk hát. A nagyszínpadnál hatalmas buliba csöppentünk. Mint megtudtuk a néhány fekete srác a színpadon a T.O.K névre hallgatott. Ők is hatalmas koncertélményt adtak nekünk, komolyan naggyon jók voltak. Utána rövid szünet, majd Natalia Imburglia lépett a színpadra. Érte nem rajongunk annyira őt csak távolról néhány sör és bor társaságában hallgattuk végig. Majd elkövetkezett amit egész nap vártunk. Megérkezett az Anima Sound System. Ők hatalmas partyt nyomtak, végigtáncoltuk a koncertet és a zenénél nagyobb élményt csak az Mc adott nekünk. Hálásak vagyunk érte. Ezekután valaki nagyon áradozik a következő fellépéről. Úgydöntünk maradunk. Megérkezik az Underworld aki annyira nem marad meg bennünk, elég felejtős volt a dolog. Még benevezünk egy elektronikus koncertre. A magyar frontról a Karányi-ra voltunk kiváncsiak. Ahoz képest hogy magyarok nem voltak rosszak. Tényleg nem.

Harmadik nap ismét korán érkezünk, így meghallgathatjuk a The Wailers zenekart. (aki nem tudná miről van szó ez Bob Marley emlékzenekara). A koncert igazi reagge hangulatú, tényleg a fele nép raszta és meglepően sok fekete bőrű rajongóval találkozunk. Ezekután egy szintén Angliából érkeztt csapat a The Brand New Heavies örvendeztet meg minket. Igazi táncolós zene ez, nekünk nagyon bejött. Sajnos a várva várt The Game elmaradt. Viszont itt volt nekünk a szintén angol Basement Jaxx Rájuk is igazán jót lehetett bulizni.

Negyedik nap ígérkezett a legforgalmasabbnak, ami érthető, hisz a magyar rockerek élvonalát sorakooztatták fel. egy kis ízelítőt kaptunk ebből Depresszió-n. Kissé agressuív volt nekünk a koncert, tekintve, hogy acélbetkósban is sikerült lilára rúgni a lábunkat. A hangzás nagyon szép volt, nem hittem volna, hogy asrác koncerten is így teljesít. Következő állomásunk a Tankcsapda volt. Itt is elég aggresszív tömeggel találtuk szembe magunkat, de már belerázódtunk, úgyhogy nem volt gáz. Még kíváncsiak voltunk a nagyágyúként számontartott Korn-ra is. Nagyot kellett csalódnunk. A számok közt 10perces szünetek, a hangulat lapos, mindenki kifacsarodott szívvel áll a színpad és a csendes hangfalak előtt. Kihagyhatatlannak tartottuk az Emil RuleZ! produkcióját. Remek volt. Hajósi tényleg olyan hülye mint amilyennek látszik. Nem viccelek. Majd kezdetét vette örök kedvencünk a Hiperkarma. Ismét jót buliztunk.

Ötödik napra igencsak megfáradtunk. Csökkent a koncertjeink száma. Egyre több időt töltöttünk mosolygással a helyes csaposfiúra, eki ezt plusz ingyenitalokkal díjazta. Azért vannak nagy Klasszikusok. Mint a Kispál és a Borz. Vagy esetleg a Franz Ferdinand. Sajnos a Colorstar-ra már nem maradt erőnk. Pedig nagyon szerettük volna.

Hatodik nap. Hányinger. A haj tökéletlen. Majd az egész napot végigszunyáljuk. Szól az óra. Jesszus kiáltunk fel. Nick Cave van emberek. És rohanunk. Érdemes volt felkelni. Nagyon tetszett.

Hetedik nap már mindenki érezte, hogy itt a vég. Sajnos csak a végére toppanunk be, pedig hallani akartuk a The Hives zenéjét. Amit hallunk tetszik. Aztán izgalommal várjuk az amerikai tinipunk csapatot a Good Charlotte-ot. Nem kell nagyot csalódnunk. A srácok lelkesek, bár a kis feketébe öltözött tinilányok menekülnek az első sorból mikor rájuk rontunk mi, igazi szigetlakók. A koncert mozgalmas a számok és a hangzás igazán remek. és ezennel ők voltak a nagyszínpad utolsó fellépői.

A szigetet a koncerteken kívül teszttöltögetés, nyereményjátékok, néhány házasságkötés, aranyos ajándékok (az én kedvencem a világítos gumi volt), másnapos fetrengések, hatalmas bulik különböző sátrakban (pl: Magic Mirror) karaoke és rengeteg ismerős fűszerezték. Hatalmas élmény volt. Jövőre sem hagyom ki

Bocsi a királyi többesért. Valahogy így jobbnak tűnt-a szerk.