MÁR VÉGE...
Már vége, nézd, a messze ég Fáradt szinekben ég, Szederjes színre vált a domb, És árnydarabbá állt a lomb. A tó, körül sötét keret, Tragikus tükörré mered.
Ó, megvetem most az utat, Mely elmegy, vándorol, kutat, Kígyózik, nyúlik, átoson Erdőn, falun és városon. Állj!
Az árnyban magad is árnyra válj! Nézd, csillogó fénypontokat Az esti ég hogy bontogat. |