,,Maradj velem, mert beesteledett!''  Bibliát hallgat a gyülekezet.  Alkony izzik a templom ablakán.  Hitetlen vagyok, vergődő magány.  ,,Maradj velem, mert beesteledett!''  - Ha így idegen, vedd emberinek,  súgja egy hang, s ahogy látó szemem  elmereng a régi jeleneten,  az emmausin és felejtem magam,  a sugár-hídon némán besuhan  egy örök Árny: lehetne Buddha is,  de itt másképpen hívják, és tövis  koronázza: én teremtem csupán,  mégis mint testvérére néz reám,  mint gyermekére, látja, tudja, hogy  szívem szakad, oly egyedűl vagyok,  s kell a hit, a közösség, szeretet.  S kezét nyujtja. Mert beesteledett. 
   |