|
 |
Hermann Hesse: A magány |
|
Hermann Hesse - A magány
(Juhász Gyula fordítása)
Egy erős szellem terjesztette szét A hegyek fölött nagy, fehér kezét.
Tekintetének fénye rám mered, De én nem félek: nem bánt engemet.
Fekete mélyben bukkantam reája. Magas csúcsokra csalogat ruhája.
Mély álmaimból gyakran keltem én. Játszom az élet s halál ösvenyén.
S órákon át, míg szívem fájt nekem, A hegyi úton lassan járt velem.
És hűvös kezét áldón tette ottan Hő homlokomra és én - megnyugodtam!
| |
|
|
|