Név: Louis de Pointe de Lac
Életkor: több mint 200 éves. 1766-ban született.
Származás: New Orleans, USA
„Halandó halál”: beleroskadt az öccse halála miatt érzett fájdalomban, Lestat pedig épp jókor, jó idõben kínálta fel neki a „Sötét Ajándékot”.
Mester: Lestat
Ivadékok: Madeline, Merrick
Könyvek: Interjú a vámpírral, Lestat, a vámpír, A Kárhozottak Királynõje, A testrabló meséje, Memnoch, a sátán, Merrick

Louis, az apjától örökölt ültetvény tulajdonosa felelt anyja, nõvére, és öccse sorsáért is. Ültetvényei, Mississippi-ben, nem messze New Orleans-tól terültek el.

Paul, az öccse volt az egyetlen, aki nem élvezte a gazdagságot, és a luxuskörülményeket. Pap akart lenni, de különbözõ szentektõl, látomásokat kapott, akik arra buzdították, kérje meg bátyát, hogy az adja el az ültetvényeket, a pénzt pedig adja oda neki, hogy ismét visszaállíthassa a vallásos Franciaországot. Louis persze kinevette öccsét, aki válaszként öngyilkos lett.
Louis-t okolta a család, és persze önmaga is a történtekért.. Elhagyta Point du Lac-ot, és New Orleans-ba költözött. Rengeteget ivott, hogy így el tudja feledni öccse szavait, és a bûntudatot. Meg akart halni, de nem volt bátorsága, hogy végezzen magával. Lestat viszont készségesen segített neki ebben.
Lestat az ültetvényeket, és a pénzt akarta. No, és persze Louis-t. Szüksége volt egy rejtekhelyre, ahol el tudta szállásolni apját. Habár Louis-t megrémítette Lestat gyilkolás közben, úgy döntött, elfogadja a „Sötét Ajándékot”.
A vámpírrá válás számára két dolgot jelentett: elõször is, egy szimpla kis varázslatot, másodszorra viszont kívánsága beteljesülését, miszerint örök életében elkárhozott lett.
Már akkor tudta, hogy õ másmilyen vámpír, amikor még csak változott. Louis undorítónak, és aljasnak találta az állatok legyilkolását. Állatokon élt.
Úgy érezte, Lestat csak kihasználta, és hogy soha semmit nem fog megtudni tõle. El akarta hagyni, de az azzal fenyegette, hogy nélküle meghalna, hiszen még nem tudott semmit. Lestat-nak szüksége volt rá.
Louis érzéketlennek, kegyetlennek, és szadistának állította be Lestatot az „Interjú a vámpírral” címû könyvben. Erre jó példa a Frienere fiú legyilkolása, akitõl az egész családja függött: 5 nõvére, és anyjuk. A lányok között volt egy Babette nevû, aki volt olyan erõs, mint legyilkolt bátyja, és Louis tanácsára a kezébe vette a birtok irányítását. Louis-nak nagyon tetszett Babette élni akarása. De sosem engedte a lánynak, hogy látogatásai során megpillantsa az arcát. Mindig az árnyékban maradt.
Aztán menekülniük kellett. Louis ötletétõl vezérelve Babette-nél kértek menedéket. Louis kedves akart lenni a lányhoz távozásukkor, de Lestat letámadta. Babette a sátánnal azonosította õket, ami Louis számára pokol volt.

New Orleans-ban mentek, ahol Lestat egyedül vadászott.

Aztán egy gyenge pillanatában engedett vámpírénjének. Lestat nagy örömére.. vagy kárörömére.. Louis hosszú idõ múltán embervért ivott, egy 5 éves kislányból. De hamar ráeszmélt hogy mit csinál, és eldobta magától a gyermeket, aki a halálán volt.
Lestat kezébe volt az ütõkártya. Vámpírt csinált Claudiából, és ezzel vette rá Louis-t, maradjon mellette. Lestat, és Louis olyan volt Claudia számára, mint apa, és anya. Lestat vadászni tanította, Louis pedig az értékekre. Claudia valahol közöttük volt. Szerette, és élvezte a gyilkolást. De gyûlölte Lestat-ot, amiért õt is kétségek közt hagyta, és gyûlölte, amiért Louis szenvedett. 65 évig látszólagos boldogságban éltek, de lassan-lassan elõjöttek Claudia érzelmei is. Az 5 éves testben egy 70 éves nõ bölcsessége, és élettapasztalata lakozott. Dühös volt, külseje miatt. Egyre jobban gyûlölte Lestat-ot, és végül kitervelte szökésüket. Meg akart ölni õt.

Lestat is megérezte ezt az ellentétet, és elege lett a két vámpír örökös szenvedésébõl. Új társat keresett magának, egy fiatal férfi személyében. Egyre többet járt oda. Egyik ilyen alkalommal, mikor hazatért, Claudia ajándékkal várta: két fiatal, bortól részeg fiút adott neki. Lestat ivott belõlük, de hamar rájött, hogy Claudia kijátszotta, és a fiúk halottak voltak. Megmérgezte õket ópiummal, és abszinttel. Lestat elsápadt, és Louis segítségéért könyörgött. Claudia azonban egy hatalmasat vágott belé, és ömlött belõle a vér. Lassan teljesen kiürült, teste csontvázzá aszott. Claudia és Louis a közeli mocsárba dobták a tetemet.

Lestat nem halt meg. Iszonyatosan gyenge, és beteg volt, de sikerült visszajutni a New Orleans-i lakásukba, és még ott találta a két vámpírt. Dühös volt, és bosszúra éhes. Louis harcolt vele, és sikerült felülkerekednie rajta, majd otthagyta a házat elemésztõ tûzben.

Azért hagyták el Lestatot, mert mindketten kíváncsiak voltak a maguk fajtákra. Átutaztak Európába, ahol végigjárták Erdélyt, Magyarországot, és Bulgáriát, de mindenhol csak bûzös, undorító, értelemnélküli vámpírt láttak. Végül Franciaországba mentek, Párizsba. Ekkor kezdett megromlani köztük a kapcsolat. Claudiában egyre jobban erõsödött az érzés, hogy õ értéktelen ilyen testben. Elveszettnek érezte magát. Louis ettõl csak még jobban szenvedett, és azt kívánta, bárcsak Lestat még mindig élne.

Aztán egyik éjjel találkozott Santiago-val. A vámpír követte õt, és utánozta, és kifigurázta lépteit. Verekedtek, de egy harmadik szétválasztotta õket. Armand volt az, és meghívta õt, és Claudiát a Vámpír színházba.

A színházban, meglepõdve vették tudomásul, hogy a személyzet, és a közönség egyaránt halandó. A színpadon, pedig élesben megy az ölés, mint egy színdarab. Santiago, és Armand is a színpadon voltak. Az elõadás végeztével aztán Armand leinvitálta õket a lakóhelyükre. Louis kikérdezte, de Armand közölte vele, se Istenrõl, se Sátánról nem tud semmit. Viszont ismerte Lestatot.
A két vámpír találkozásuk pillanatában elbûvölte egymást.
Távozásukkor Santiago kiolvasta Louis fejébõl a pórul járt Lestat sorsát, és letámadta õket. Claudia sürgette a távozást, nem tetszett neki a vámpírok vádolása.

Mindketten csalódottak voltak. Nem ilyen fogadtatásra számítottak.

Louis ismét meglátogatta Armand-ot. Hiányolta társaságát, de kifejtette félelmeit Claudiával kapcsolatban. Armand figyelmeztette, hogy tartsa zárva agyát a többi vámpír elõtt.

Louis szenvedett. Akarta Armandot, vele akart lenni, de tudta, Armand nem akarja Claudiát. Ezt Claudia is megérezte, és keresett egy új társat; Madeleine-t.

Claudia követelte Louis-tól, tegye vámpírrá a babakészítõ nõt. Louis nem akarta elveszíteni a lányt, de tudta, hogy ez elkerülhetetlen, ezért engedelmeskedett, és átadta a Sötét Ajándékot. Gyûlölte magát érte, mert tudta, ezzel az a maradéknyi emberi vonás, - amit Armand annyira szeretett benne - végleg elveszett.

De így legalább készen állt arra, hogy közölje Claudiával, Armand-dal tart. A lány boldog volt Madeleine-el. Louis kirekesztettnek érezte magát, de ez sem tartott sokáig. Egy éjjel, Santiago vezetésével, a vámpír színház társulata elrabolta õket. A színházhoz vonszolták a kétségbeesett vámpírokat, és míg Louis-t, Armand akarata ellenére, élve eltemették, Claudiát, és Madeleine-t bezárták egy nyitott tetejû szobába, ahol a nap sugarai szénné égették õket.
Louis tudta, hogy Lestat árulta el Claudiát. Dühös volt rá, és gyûlölte. Armand mentette ki õt a fogságból.
Louis ráébredt, hogy már nem gyenge, és cselekvésképtelen. A valaha volt emberi tulajdonságai már rég kivesztek belõle. Készen állt a bosszúra.
Figyelmeztette Armand-ot, nem menjen még egyszer a színház közelébe, aztán 10 perccel napfelkelte elõtt beosont a színházba, és rágyújtotta az egészet a bent alvó társulatra, köztük Santiago-val. Armand persze odament, és kimentette Louis-t a lángok közül. Együtt beutazták a világot, de eközben egyre távolabb kerültek egymástól.

Az 1920-as években visszatértek New Orleans-ba. Ekkor mondta el Armand, hogy Lestat is a városban van.

Louis követett egy fiatal vámpírt, aki elvezette õt a beteg, és megtört Lestathoz, aki a házában, állattetemek közt ült. Az ablakon keresztül figyelte õt. Lestat észrevette, és beinvitálta. Könyörgött neki, hogy maradjon vele, de Louis visszautasította. Már nem volt benne gyûlölet.

Nem sokkal késõbb Louis elmondta Armand-nak, hogy találkozott Lestat-tal. Amikor Armand rájött, hogy Louis már nem akar bosszút állni Lestaton elkeseredett. Louis mindvégig tudta, hogy Armand-nak is köze volt Claudia halálához.

Ezután Armand úgy döntött, elhagyja õt. Azt akarta, hogy ismét az a vámpír legyen, aki akkor volt, mikor még Claudia élt. De tudta, ez lehetetlen.

Louis aztán ezt az egész történetet továbbadta egy Daniel Molloy nevû újságírónak, és amikor befejezte a történetet, Daniel csak annyit mondott, hogy az lehetetlen, hogy így legyen vége a történetének. Felajánlotta, hogy társa lesz, de ettõl Louis nagyon feldühödött, hiszen az egyetlen ok, amiért elmesélte a történetét, az az volt, hogy megmutassa, milyen szörnyûséges is a halhatatlan élet. De rájött, kudarcba fulladt próbálkozása, hiszen Daniel-nek tetszett a vámpírlét, és õ is halhatatlanná akart válni.
Louis ezután megtámadta Danielt, és otthagyta meghalni.

A történetét „Interjú a vámpírral” címmel adták ki.

Louis késõbb Lestat koncertjén tûnt fel ismét, hogy figyelmeztesse, veszélyben van.

Aztán Lestat, aki testet cserélt Raglan James-el, Louis segítségét kérte, aki elõször nem hiszi el, hogy õ Lestat. Lestat ekkor látta elõször, hogy Louis-nak, aki tényleg nem egy erõs vámpír, mekkora hatalma van egy halandó felett. Könyörgött neki, tegye õt ebben a testben vámpírrá, de az iszonyodott a procedúrától, és nemet mondott. Emellett féltékeny is volt rá, mert neki ismét lehetõsége nyílt arra, hogy halandóként éljen. És egyáltalán nem értette Lestat miért nem akar halandó maradni.

Késõbb, mikor Lestat már visszaszerezte a testét, megkérte Louis-t, lakjon vele az idõközben felújított New Orleans-i lakásban, ahol annak idején éltek. Louis igent mond. Most is ott él. Idejét leginkább olvasással és gondolkozással tölti el.

Míg Lestat mély álomban pihent, Louis sok idõt töltött el nála. Olvasott neki, és cserélgette a CD lejátszóban a CD-ket. De még így sem tudott megfeledkezni Claudiáról. Miután Jesse Reeves, és Lestat is beszámolt arról, hogy hallották Claudia zongorajátékát, Louis-ban felmerült a kérdés, vajon Claudia békében van? Vagy azóta is szenved? Épp ezért kéri meg David-en keresztül Merrick Mayfair-t, segítsen neki megidézni Claudia szellemét. Merrick segít neki, azonban a varázslathoz áldozatokat kell hoznia. Elõször is, Claudia személyes tárgyai kellenek (A Jesse által megtalált baba, napló, és rózsafüzér + a Louis által rejtegetett õsrégi fénykép Claudiáról), aztán pedig a véráldozat. Louis vállalja, vérét adja a szertartáshoz.

Claudia szelleme mindazt mondja el, ami Louis legbelsõ félelme. Hogy Claudia szenved, és hogy gyûlöli õt, és látni sem akarja. Louis felajánlja, hogy ott rögtön végez magával, hogy mellette lehessen, de a kislány csak nevet rajta, majd fellelkesül az ötleten, és az öngyilkosságba próbálja taszítani a vámpírt.

Louis kész megölni magát, de David-nek szerencsére sikerül legalább 2 napra lebeszélnie, amíg elköszön Merrick-tõl, és Lestat-tól. A 2 napból aztán 3 lesz, és Louis rájön, beleszeretett Merrick-be, bár David szerint ez csak a lány által alkalmazott bûbáj hatása. Louis viszont biztos abban, szerelmes belé. Együtt töltenek egy estét, beszélgetnek, és Merrick megkéri Louis-t, hogy tegye õt vámpírrá. Louis el akarja ijeszteni a lányt a Sötét Ajándéktól, de túl messzire megy, így Merrick-et vámpírrá kell tennie. Még aznap éjszaka megtanít a lánynak minden fontos tudnivalót. Jó részletesen elmagyaráz neki mindent, aztán otthagyja. Haza megy a Rue Royal-i házába, megírja a búcsúlevelét, majd nyitott koporsójában megvárja a napkeltét. Öngyilkos lesz. David és Merrick tehetetlen, de szerencsére Lestat még épp idõben érkezik, és megmenti Louis-t, akibõl így végre erõs vámpír válik. Louis, aki eddig mindenkinek, még Maharet-nek is nemet mondott amikor az felajánlotta az erõt adó vérét, most Lestat vérétõl majdnem olyan erõs lett, mint Lestat. Szinte elpusztíthatatlanná vált. De nem zavarja a tény, hogy most már nem lesz olyan könnyû az öngyilkosság, mivel végre boldog, megtalálta azt, amit eddig keresett; a Merrick-bõl, Lestat-ból, és David-bõl álló társaságot.