Különben nincs a világon még egy kábítószer, amelyiket olyan sokféle módon alkalmaznának, mint a kokaint. Adják injekcióban a bőr alá, isszák, legtöbbször borba elkeverve, rágják a levelét, sőt a kokainbázist is, elkészítik pasztának, s azt bedörzsölik a foghúsba, a hímvesszőbe, a hüvely nyálkahártyájába, szívják dohánnyal elkeverve, de leginkább az orron keresztül szippantják fel, erre a célra díszes kivitelű kanalakat használnak.
A kokain mint kábítószer a központi idegrendszer túlingerlése útján hat. Ezt különösen jól lehet látni heveny mérgezésekben, vagyis ha az adag a kelleténél nagyobb volt, de még nem halálos. A beteg rendkívül izgatott lesz, félelemmel telik el minden és mindenki iránt, zavarttá válik. Pulzusa erősen felgyorsul, légzés szabálytalan lesz. Hányinger, hányás, hasi görcsök, hidegrázás, láz színezi a képet. Azután delírium alakul ki, test szerte keletkeznek görcsök, majd eszméletvesztés, végül légzésbénulásban beáll a halál.
Egy ismert amerikai ideggyógyász azt mondta, hogy a kokain hatására a nagyagy olyan lesz, mint egy túlterhelt telefonközpont, amelyik már nem képes többé feldolgozni, értékelni a beérkező impulzusokat, ínformációkat.
Amikor valaki először nyúl a kokainhoz, élménye mindennek mondhatók, csak kellemesnek nem. Olyan tünetek tapasztalhatók, mint pl. szívtáji nyomás, kéz, és izomremegés, sápadtság, hidegérzés. A várt eufória csak később jelentkezik. A kokainista kizárólag az eufóriát keresi, s közben maga sem veszi észre, mennyire megváltozik a természete a kokainmámorban, a szokottnál beszédesebb lesz, gondolatai csaponganak, vidámabb lesz, okosabbnak érzi magát, úgy érzi, mintha eltávolodna a világtól, a mindennapok gondjaitól. Majd ahogy egyre többször nyúl a fehér hóhoz, egyre kísérik az eufóriát lelki tünetek.
Eleinte ezek a kísérő látomások, érzékcsalódások kellemesek. De a hallucinációk egyre inkább terhesek lesznek, kínzóvá vagy (ahogyan sok kokainista elmondta) szörnyűvé válnak, néha kifejezetten borzasztóvá. Ekkor már nem ritkák a delíriumos (a részegséghez hasonló) jellegű kényszermozgások sem. Lassan azután az eufória helyett csak a kokainista által nem érzékelt kellemetlen, valamint a kokainistára és környezetére egyaránt veszélyes benyomások uralják a képet, tudatzavar, a külvilágnak hallucinációktól meghamisított mása, nagyfokú "motoros" aktivitás, amelyek átmennek a környezettel szembeni agresszióba. Ez utóbbi oka, hogy nagyon gyakran alakulnak ki, sokszor egészen korán is, tehát még akkor, amikor az áhított eufória bekövetkezik, paranoiás (üldöztetéses téveszmés) reakciók. Ezek mind jobban elhatalmasodnak, a kokainistának az az érzése, hogy összeesküdtek ellene, és üldözik. Ebben az állapotban igen hajlamos erőszakos cselekedetekre, bűncselekményekre. De hiába gyötri állandó rettegés, tehetetlenségi érzés, álmatlanság, ezek sem képesek attól visszatartani, hogy a múló, rövid ideig tartó mámorra vágyva ne nyúljon ismét és ismét a kokain után.
A kokainhoz való hozzászokás több lépcsőben alakul ki. Az első fokon még csak a szabadidő kellemes eltöltése a cél. A barátok összejönnek otthon vagy kiskocsmákban, s az együttlét ideje alatt felszippantanak egy-két alkalommal egy kis kokaint. Sokakat emellett, az tévhit vezet a kokainisták közé, hogy azt hiszik, rossz szexuális életük jobb lesz. Az igaz, hogy eleinte (ha teljesítmény nem is, de) az élmények színessége, intenzitása növekszik. Később ez is megváltozik. Csak a szexuális élmények iránti vágy s nem a valós teljesítmény növekszik. Ez nem csoda, mert a látszólagos teljesítményfokozódás sem volt valós, csak a gátlások megszűnésén alapult. A krónikus kokainistának (az okát nem tudjuk) átrendeződik a szexuális élete. A férfiak nagyon hamar impotensek lesznek, s vágyaik beteljesülése elmarad. Az is nagyon gyakori, hogy a kokainista homoszexuális lesz. Hogy ennek mi az oka, azt pontosan tudjuk. Egyes ideggyógyászok nézete szerint, csak a gátlások kikapcsolódása hozza felszínre az egyénben korábban is meglevő, lappangó homoszexualitást, mások szerint, tiszta agyi kokainhatásról van szó. Egy biztos (s ez a megfigyelés az utóbbi magyarázatot támasztja alá), hogyha a kokainista felhagy a kokainélvezettet, szexuális élete újból rendeződik.
A nemi ingert fokozó hatása (hangsúlyozzuk csak az első két-három kokainfogyasztás alkalmával) jelentkezik, s nagyon rövid ideig, kb. háromnegyed-egy órán át tart. Utána erős fizikai fáradtság vesz erőt rajta, mely teljesen elnyomja, a kezdeti fokozott cselekvés vágyat. Később már ezt a kezdeti pozitív hatást sem mutatja a drog, s a csodára váró a képzeletében éli át azt, amit a valóságban tenni szeretett volna.
Nőknél ritkábban fordul elő, hogy a szexuálisélettel kapcsolatos problémák, zavarok miatt válnak a kábítószer rabjává. Hiszen náluk, ha megvan a szükséges érzelmi kapcsolat, nincs fizikai akadálya a nemi életnek. Egyes nők mégis akkor és azért nyúlnak kábítószerhez (legtöbbször kokainhoz, ritkábban LSD-hez), ha érzelmi, lelki kapcsolat nélkül akarnak rendszeres nemi életet élni. A kábítószertől azt várják, hogy segítségével legyőzzék természetes gátlásaikat. Ez sikerül ugyan, de az ár, amit érte fizetnek, épp oly nagy, mint a férfiak esetében, megindulnak a testi-lelki pusztuláshoz vezető lejtőn.
Kicsit előreszaladtunk, hiszen még csak az első stádiumnál tartottunk.
A második lépcsőben, már többé-kevésbé szabályos időközökben, mint doppingszert szedik, hogy emelje teljesítményüket vagy javítsa rossz hangulatukat. Ez már az az út, amelyen haladva (hacsak valami nem jön közbe) az alkalmi kokainélvezőből megrögzött kokainista lesz. A "valami" lehet az, hogy olyan rossz, kellemetlen a kokainmámort követő másnaposság, hogy egyeseket ez tart vissza. Ebben az állapotban p1. igen sokan okoznak autóbalesetet. Emiatt az USA rendőrsége több helyen bevezette "a narkós másnapos szondázást", és ilyen esetben a büntetés sokkal súlyosabb, mint az ittas állapotban elkövetett cselekményeknél…
Sajnos ugyanakkor az sem ritkaság, hogy ebben a másnapos állapotban, amelyben a testi rosszulléten kívül a lelki állapot is romlik (önvád, elégedetlenség önmagával szemben), a kezdő kokainista is öngyilkosságot kísérel meg, egyes statisztikák szerint 9 százalékuk !
A harmadik stádiumban a rendszeresen kokaint élvező már a megszokott nagy adagoktól sem kapja meg a várt, ismert hatást olyan mértékben és olyan időtartamra, mint ahogyan korábban megszokta. Ezen nem segít többé az adag emelése sem, mert már nincs befolyása a hatásra. Csak a mérgező tünetek lesznek mind erősebbek, hogy végül az esetek egy részében halál okozzanak. Ez a fajta halál gyakori a kokainisták között, mert az egyes adagokkal szembeni eltérések olyan sok tényezőtől függnek, annyira változik a tűrőképesség, még egy és ugyanazon embernél is, hogy a krónikus kokainistának ezzel a veszéllyel is számolnia kell. Orvosi szakkifejezéssel azt mondják, hogy kicsi a "terápiás szélessége", vagyis a hatékony és a halálos adag nagyon is közel van egymáshoz. Általában 10 milligramm kiváltja a várt hatást, de már egyszeri adagban 30 milligramm is halált okozhat.
A kokainista is gyorsan lesoványodik, néhány hónap alatt akár 15-20 kg-ot vagy még többet is fogyhat. Ebben az állapotában már egyre hasonlóbbá válik coqueróhoz. Szinte szóról szóra megismételhetjük az ott mondottakat, járása bizonytalan, arcbőre sárgás-szürke, petyhüdt, szeme karikás, fénytelen, beszéde összefüggéstelen, apátia lesz úrrá rajta, s mindinkább romlanak szellemi képességei is.
Az orron át való rendszeres szippantgatásnak ezen kívül van egy sajátságos elváltozása is, az állandó érzéstelenedés következményeképpen romlik a két orrüreget egymástól elválasztó porcos orrsövény vérkeringése, ezért kisebb-nagyobb területen elhal. Az elhalt területen pedig folytonossági hiány, magyarul lyuk keletkezik. Egy divatos hollywoodi plasztikai sebész kesernyésen jegyezte meg: "Régebben mellplasztikai műtéteket végeztünk, ma orrokat foltozunk." (Az orrsövényben levő lyukat ugyanis vékony ezüst vagy platina lemezzel zárják le.)
A túladagolás veszélyei szinte meghatványozódnak, ha a kokaint valami más szerrel keverik. Az egyik kedvelt drog, a heroin. Az ilyen keverék különösen az USA-ban és Angliában népszerű, s a szép, majdnem költői "speed-ball trip" (gyors táncos utazás) nevet viseli. Ez a legveszélyesebb kombináció, a központi idegrendszerre ellentétesen ható két szer keveréke. A kokain izgató, a heroin inkább kábító-bódító hatású. A keverék igazán egyedülálló élményeket kínál. Legalábbis igencsak "vonzó" képet fest erről a speed-ball egyik rajongója: "Ha beadom a keveréket, olyan érzésem van, mintha egy 150 km-es sebességgel száguldó lift repítene fel az Empir State Building (a legmagasabb New York-i felhőkarcoló) tetejére, azután hírtelen elkapja valaki a felvonó kötelét…"
A kokain, ellentétben az alkohollal vagy az ópiummal és származékaival, nem épül be a sejtek anyagcseréjébe, éppen ezért nem alakul ki testi függőség, így a megvonási tünetek is enyhébbek. A hirtelen elvonás tünetei tulajdonképpen leginkább a delírium trémensz tüneteire hasonlítanak. Maga a krízis nem más, mint az égető szükséglet (a kokainnal szembeni függőség) nagyon erős kirobbanása, bár ez is eltér kissé az ópiátoknál megismerttől. Az elvonási tünetek legszörnyűbbike a rohamokban jelentkező halálfélelem.
A másik eltérő vonás az ópiátokkal szemben az, hogy különösen az első időben a kokainista nem kényszerül az adagot emelni, csak a bevétel gyakoriságát fokozza a kialakult ellenállhatatlan kényszer miatt.
Az elmondottakat magyarázzák, hogy az elvonókúra során (azoktól a ritka esetektől eltekintve, amikor a kokain megvonása a keringés összeomlásával fenyeget) nem kell a betegnek kokaint adni, elegendők az élénkítő és nyugtatószerek.
Sőt a legújabb eredmények szerint már a kokain mellékhatásainak is megtalálták az ellenszerét. A vizsgálatok során rájöttek arra, hogy a kokain felemészti a szervezet adrenalin tartalékait és felborítja a fiziológiai egyensúlyt. Ezt próbálják visszaállítani oly módon, hogy az adrenalint alkotó egyik fontos aminosav kivonatát (a tirozint) adják a betegnek B és C-vitaminnal együtt. Az eredmény, egy napon belül visszaáll a szervezet normális állapota. Az elvonókúra tartós sikere azonban itt is az utógondozástól, a beteggel való törődéstől függ... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
