"Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdezem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?"
"A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm." (A Tisza-parton)
"Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar."
"Mese-zajlás volt. Meghalt a mese." (A Mese meghalt)
"Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy."
"Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valósággá válik..." (Fölszállott a páva)
"Uram, én megadom magam." (Az ős Kaján)
"Én tudom, állom, hogy ez: a Minden S hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany, vér és arany."
"Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?" (Magyar jakobinus dala)
"Vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi." (Emlékezés Táncsics Mihályra)
"Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga, Hulltommal hullni: ez a szolga dolga, Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel." (Hunn, új legenda)
"..az Élet helyett nem jöttek csak órák." (Élet helyett órák)
"Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
"...az Isten néha milyen gyenge." (Ember az embertelenségben)
"Őrzők, vigyázzatok a strázsán. Az Élet él és élni akar..." (Intés az őrzőkhöz) |
"A szalonokban a könny is hamis, Az utcán hű az őrült kacaj is." (Az utca éneke)
"Vagyok, mint minden ember: fenség, Északfok, titok, idegenség, Lidérces messzefény..."
"Ó jaj, de nem tudok így maradni! Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak..."
"Hiába minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié." (Szeretném, ha szeretnének)
"Akarom, tisztán lássatok, Akarom, hogy szeressetek." (Akarom: tisztán lássatok)
"Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott."
"Minden, minden ideálunk Másutt megunt ócskaság már, Harcba szállunk S már tudjuk, hogy kár a harcért." (A fajok cirkuszában)
"Igen: élni, míg élünk, Igen: ez a szabály. De mit csináljunk az életünkkel, Ha fáj?" (Élni, míg élünk)
"...ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni." (Levél-féle Móricz Zsigmondhoz)
"Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki: bátrabb." (A Tűz csiholója)
"Istenülő vágyaimba ki látott? Óh, vak szivű, hideg szemű barátok." (Ki látott engem?)
"Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem, millió gyökerű." (Ifjú szivekben élek)
"Tartsd magad, Mert most az a leggazdagabb, Ki várni érez, várni tud." (Ki várni tud)
|