|
 |
Reményik Sándor: Vagy-vagy |
|
Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, - vagy az emberek. Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
| |
|
|
|