A szénhidrátok nem feltétlenül vezetnek elhízáshoz és fogszuvasodáshoz - vélik a szakemberek. A modern táplálkozástudomány eredményei azt mutatják, hogy a szénhidrátoknak felbecsülhetetlen szerepük van az egészség megőrzésében, jó hatással vannak a fizikai és szellemi teljesítőképességre, és javítják a kedélyállapotot. Az új álláspont felmentést hozhat az édességgondolákat remegve kerülgető minden csokoládéimádónak, persze csak akkor, ha a kiegyensúlyozott táplálkozásra és rendszeres aktivitásra vonatkozó ajánlásokat is magukévá teszik.

A szénhidrátokkal kapcsolatos legújabb tudományos eredményeket ismertették a Magyar Táplálkozástudományi Társaság augusztus végén megrendezett, A szénhidrátok szerepe a táplálkozásban, a modern táplálkozástudomány eredményei tükrében című konferenciáján. Már az egészen kicsi gyerekek is tudják, hogy a csokoládék, cukorkák, azaz a cukortartalmú élelmiszerek a tiltott gyümölcs kategóriájába tartoznak, és legjobb esetben csak ünnepi alkalmakkor juthatnak hozzá. A táplálkozási szakértők most felülvizsgálták korábbi ajánlásaikat, és a bűnbaknak kikiáltott szénhidrátokat felmentették a korábbi vádak alól. A szénhidrátfogyasztással szemben máig fontos ellenérv a szénhidrátoknak, főként az édességeknek a testsúlyra és fogakra gyakorolt kedvezőtlen hatása. A Magyar Édességgyártók Szövetségének megbízásából idén nyáron Magyarországon végzett kutatásból az derült ki, hogy a kövérségért és a fogszuvasodásért az emberek hazánkban is elsősorban az édességeket és a chips-féléket teszik felelőssé. A kutatási eredmények ennek éppen ellenkezőjét bizonyítják. Ezek szerint nem a megemelt szénhidrátbevitel vezet testsúlytöbblethez. Az elhízás kialakulásában, a helytelen táplálkozás mögött a tápanyagok és a helyes étrend ismeretének hiánya, a fokozott zsírbevitel és a fizikai aktivitásszint csökkenése áll. A szénhidrátok rehabilitálása a csokoládé pozitív hatásainak felismerésével kezdődött. Korábban már írtunk róla, hogy a kakaó alapanyagú termékek nemcsak lassítják az öregedési folyamatot és a rákos megbetegedések kialakulását, de javítják a kedélyállapotot, és serkentik az agyműködést is. Hogy került a cukorka a feketelistára? A táplálkozással kapcsolatos tudatlanság vezethet oda, hogy az elhízásért nagyrészt a szénhidrátokat tesszük felelőssé. Az elhízás lényegében a szervezetben tárolt zsír mennyiségének aránytalan felszaporodását jelenti. Ehhez a szénhidrátoknak a szervezeten belül át kell alakulniuk zsírrá. Az anyagcsere-folyamatok ezt lehetővé teszik, de meglehetősen "drágán": az átalakulás energiaigényes folyamat, és ennek során a táplálékkal bevitt szénhidrát jelentős része az ehhez szükséges energia termelésére használódik fel, és a zsírtermelés tulajdonképpen, kivéve a különlegesen nagy szénhidrátbevitelt, nem jön létre. A szénhidrátok fogyasztása után a nettó zsírképződés rendkívül csekély, csak akkor mérhető, ha a máj glükogéntároló kapacitása már teljes mértékben telített. A szükségesnél 25 százalékkal több, szénhidrátból származó energiát tartalmazó étrendnél a szénhidrátok anyagcseréje a 8-10. napon egyensúlyba kerül, nincs zsírfelhalmozódás a szénhidrátokból. 40 százalékos energiatöbbletnél a szénhidrátok kisebb testtömeg-gyarapodást okoznak, mint a zsírok, amelyek közvetlenül kerülhetnek raktározásra, átalakításukra nincs szükség. A szénhidrátok szerepe, ideértve természetesen a cukrokat is, az elhízásban ezért nem meghatározó. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény, hogy a cukrok fogyasztása inzulintermelést vált ki, és ez - fogyókúra esetében - gátolja a zsír felszabadulását a raktárakból. Miért van szükségünk szénhidrátokra? A tápanyagok közül a szénhidrátok azok, amelyek rövid távon is meghatározzák teljesítőképességünket, fizikai állapotunkat és hangulatunkat. A szénhidrátok az izmokban és a májban raktározódnak glikogén formájában, így meghatározó szerepük van a megfelelő energia-egyensúly megteremtésében, melyet a szénhidrátfelvétel és a fizikai tevékenység aránya határoz meg. A szénhidrátoknak két fő típusát különböztetjük meg: a cukrokat és a keményítőket. Az élelmiszerekben a leggyakoribb cukrok közé tartozik a szacharóz, a glükóz és a fruktóz, melyek a gyümölcsökben, a zöldségekben és a mézben fordulnak elő. A mindenki által kristályos vagy (por)cukor néven ismert szacharózt cukornádból vagy répacukorból állítják elő. Fő keményítőforrásaink a gabonafélék és a burgonya. A szőlőcukor az agy, illetve az idegszövet alapvető energiaforrása, és általánosan a gyorsan rendelkezésre álló energiát képviseli. A cukrok a szervezetben számos életfontosságú funkciót ellátó molekulák alkotói is, az öröklődő tulajdonságokat hordozó ribonukleinsavtól a kötőszövetet felépítő, poliszacharidot tartalmazó kollagénen és elasztinon, továbbá a sejtfal egyik alkotóján át a nyálkahártyák védelmét szolgáló mukopoliszacharidokig. Nemzetközi összehasonlításban az átlagos cukorfogyasztás 51-131 g/nap/személy között változik, ami az össz-energiabevitel 8-21 százalékát teszi ki. Az anyagcsere egyensúlyának fenntartásához minimálisan napi 50 g szénhidrát szükséges, de 4184 kJ (1000 kcal) felvett energiára számítva 125-150 g kívánatos. Az agy naponta mintegy 140 g glükózt használ fel. Korábbi feltételezések szerint a cukorban gazdag étrendnek alacsony a tápértéke, ez azonban megdőlni látszik, mivel a kutatások bebizonyították, hogy nagy cukorbevitel esetén nem csökken a tápanyagok bevitele olyan mértékben, hogy az hiányt eredményezne. Egy skót felmérés szerint hosszú távon a nagy cukortartalmú ételeket fogyasztó személyeknek kisebb a zsírbevitele. Boldoggá és okossá tesz A szénhidrátok javítják a kedélyállapotot, és pozitív hatással vannak a mentális teljesítőképességre is. A táplálkozás köztudottan örömforrás, valamint fontos szerepet játszik a társas kapcsolatok kialakításában és fenntartásában, így a kommunikációnak is sajátos eszköze. Egy 1999-ben Amerikában készített tanulmányból kiderül, hogy a mentális problémamegoldó képesség, a logikus érvelés, a reakcióidő, valamint a memória hatékonyabb egy kiadós reggelit követően, mint reggeli fogyasztása nélkül. A táplálékbevitel tehát fokozza a szellemi teljesítményt a reggeli órákban. Az ebédnek és a kora délután elfogyasztott tápláléknak ellenkező hatása van. Egyedül a cukor és a koffein az, amelyre az állandó mentális teljesítményfokozó hatás jellemző. A felmérésből az is kiderült, hogy a kísérleti alanyok számos intellektuális feladatot könnyebben és jobban oldottak meg snackek fogyasztását követően. A szénhidrátok mentális teljesítményre és kedélyállapotra gyakorolt hatása a kutatók szerint a szerotonin fokozott termelődésével magyarázható. Érdekesség, hogy újszülötteknél a szacharóz mérsékli a fájdalomérzést. De mi van a fogakkal? A fogszuvasodás kialakulásáért nem egyértelműen a cukor a felelős. A legtöbb nyugati országban a fogszuvasodás gyakorisága nagymértékben csökkent, annak ellenére, hogy a szénhidrátfogyasztásban nem figyelhető meg változás. Az étrend és a fogak egészsége szorosan összefügg egymással, de az a hit, miszerint a szénhidrátok fogyasztásának csökkenésével javul a lakosság fogászati állapota, mára túlhaladottá vált. Az ún. Vipeholm-kutatás kimutatta, hogy nem az elfogyasztott édességek mennyisége, hanem a fogyasztás gyakorisága számít. A felmérés azt az eredményt hozta, hogy ugyanolyan mennyiségű édesség sokkal nagyobb károsodást okozott akkor, amikor az étkezések között nassoltak a kísérleti alanyok, mint amikor a főétkezés részeként fogyasztották. Ez nyilvánvalóan összefügg az étkezések közötti fogmosással. Egy közelmúltban végzett felmérésből az derült ki, hogy megfelelő szájápolás mellett a napi néhány alkalommal történő cukorfogyasztás nem károsítja számottevően a fogakat. Zizi-hírek - A világon elfogyasztott összes cukor 40 százalékát cukorrépából állítják elő - A legtöbb cukorkát (drazsé, karamella) a hollandok fogyasztják a világon, sokkal többet, mint bármely más országban. Egy holland ember évente átlagosan 29 kg édességet eszik meg, míg például az amerikaiak fejenként kb. 9,5 kg-ot - A csokoládét az aztékok, pontosabban Montezuma császár "fedezte fel". Így a csokoládé neve a xocolatl azték szóból származik, melynek jelentése keserű víz - Egy teáskanál cukor 16 kcalt tartalmaz - Egy kockacukor nagyjából 3,5 gramm cukornak felel meg, melynek energiatartalma 14 kcal - 100 gramm cukor energiatartalma 400 kcal. Cukor pro- és kontra - Kétségtelen kapcsolat van a fogszuvasodás és a fermentálható szénhidrátok között, azonban a kifogástalan száj- és fogápolással, ennek veszélye minimalizálható - Vannak megfigyelések, melyek a cukorfogyasztás és a vastagbélrák közötti összefüggésre utalnak, ez azonban minden valószínűséggel nem oki kapcsolat, hanem a túlságosan sok cukrot tartalmazó étrend rákellenes anyagokban való szegénységét, a kiegyensúlyozatlanságot jelzi - Sok édesség elfogyasztása után emelkedhet a vérnyomás, de ez nem tartós - Nincs összefüggés a felnőttkori, 2-es típusú cukorbetegség és a cukorfogyasztás között. Ezt alátámasztja az is, hogy a cukornádvágó munkások között, akik az aratás idején rendszeresen nagy mennyiségű frissen kipréselt levet isznak meg, nem gyakoribb a cukorbetegség. A korszerű felfogás szerint kis mennyiségű répacukor a cukorbetegek étrendjébe is beilleszthető, hátrányos következménye nincs, és nem tapasztalható különbség a természetes és a hozzáadott cukor hatása között - A cukor tiltása a zsírbevitel emelkedésének veszélyével jár, ami magában foglalja az elhízás fokozott kockázatát. Az étkezés utáni vércukorszint-emelkedés függ az ételek elkészítési módjától is, nemcsak az egyszerre bevitt szénhidrát mennyiségétől - Nem hagyhatjuk említés nélkül az egyes cukrokkal szemben jelentkező intoleranciát (tejcukor-, szorbit-, fruktóz intolerancia) és más, veleszületett szénhidrát-anyagcsere zavarokat, amelyek főleg csecsemőknél és kisgyermekeknél figyelhetők meg. Az adott cukor fogyasztásának kerülése jelentős részben megszünteti a tüneteket. A kövérek táplálékában több zsír és kevesebb cukor van Összefoglalva elmondhatjuk: indokolt a szénhidrátok és ezeken belül az édességek fogyasztásával kapcsolatos eddigi álláspontok felülvizsgálata. Az édességek olyan élelmiszerek, amelyeknél az élvezeti érték van előtérben. Az édességek merev visszautasítását mindenképpen fel kell oldani, és ez nincs ellentétben az édességek táplálkozás-élettani jelentőségével. Németországi vizsgálatok szerint a normál testtömegű személyek átlagosan 154 g édességet fogyasztanak naponta, az elhízottak 153 g-ot. Számos tanulmány szerint az édességek fogyasztása és a testtömeg-index között negatív korreláció található. Táplálkozási vizsgálatok azt jelezték, hogy az édességekből naponta átlagosan 3,7 g zsír származik, ami az összes zsírfelvételben nem jelentős. Amiként helytelen a gyermekeket rendszeresen édességgel jutalmazni, ugyanígy helytelen az édességek teljes tiltása is, mert ez pszichésen kedvezőtlenül befolyásolja a gyermeket (és felnőttet is). Éppen ezért a tiltás helyett a mértékletes édességfogyasztás ajánlható.