Édesanyáinknak
Dotti 2006.05.08. 11:46
Akiknek oly sok mindent köszönhetünk...
Szokásos vasárnap reggelnek indult...aztán valami más lett belőle... Hogy miért? Mert ez az ő napjuk volt. Az anyáké. És éppenezért hozzámhasonlóak ezrei (sőt megkockáztatom milliói) kezdet el ténykedni. Van aki rajzol, fest, van aki ragaszt és vág, van aki egyszerűen vásárol, és van aki a konyhában sertepertél. Énis a legutóbbiakhoz tartozom. Neki is álltam hát az alkotásnak. És kevertem, mázoltam, összeraktam, maszatoltam, mígnem elkészült a nagy mű. Elégedetten szemléltem bár láttam már jobbansikerült tortát is. Sebaj... Kicsit mázgás, kicsit nyomott, de a miénk. Reménnyel a szívemben (ugye neki is tetszeni fog) álltam neki a szokásos feladathoz: a romok eltakarításához. Az idő múlásával csökkent a mosatlan halom, míg végül tisztán csillogott a konyha. Tudtam hogy hamarosan betoppan, ezért nekiálltam a tálaláshoz. Kis díszítés a tortára, gyertya az asztalra, virágszál mellé, és egy pohár édes bor...majd a várakozás... Megszólal a kaputelefon majd felcaplat a negyedikre. És meglátja...és könnyes lesz a szeme...és erre vártam egész nap: hogy a nyakába borulhassak és a könnyes arcába mondhassam: Boldog Anyák Napját!
|