Drumbulance
Dotti 2006.11.01. 20:12
Vol. 2.
Nagyon híresztelték...mindenkitől hallottuk, hogy mekkoranagy buli lesz...hát benéztünk... Korábban érkezünk és helyetfoglalunk a kultúrintézmény előtti patkán. Le még nem mehetünk, a belső tér még tömött, jobb ez így... A levegő friss...jobban belegondolva hideg. Nembaj tökjók vagyunk mi itt... Aztán lassan megjelennek az arcok é mire észbekapunk már pislákoló fénynél az első adag jókedved sodorgatjuk egy nagy csapat rasztával. Megvolt ezis, a hangulat oldódik, vele oldódunk miis. Bejutunk...végre...Aztán elkezdődik a party és csak a adob meg a basszus zakatol a füleinkben. Csak úgy hömpölyög a tömeg a zenével, szinte lubickolunk benne...tényleg sokan vagyunk, a levegő meg kevés, kimegyünk hát és újra szippantunk a mosolyunk forrásából. Visszatérve minden ugyanaz de mégis más...Remek a hangulat mindenki bemelegedett és megtalálta a maga ritmusát. Ismerős és nemvárt arcok bukkannak fel, csak lesünk hogy mi is van itt? De végülis kitérdekel? Hisz ittvannak azok akik számítanak...sokan...és jókedvűek...mi is azok vagyunk...kell ennél több? Nekünk nem..aztán kisebb malőrök...van aki nem bírja az alkoholt, hamar bemondja az unalmast, haza kell vinni...társaságunk nagyrésze elillan...nembaj maradtunk még tartjuk a frontot. Még most is hatalmas a buli, de egyre többet kell pihegve a levegőre kéreckednünk...Lassan elfáradunk...és haza is kell mennünk...hisz reggel érkeznek az ultrakonzervatív nagyszülők... Úgyhogy utolsó nagy roham a tánctérre és tánc kifulladásig...Aztán kifulladunk... Kissé hosszadalmas búcsúszertartás...de sebaj...aztán irány haza! Kihalt utcákon az úttest közepén...a hulló levelek közt vezet az utunk. Aztán hazaérünk...lehunyjuk a szemünket...és már csörög is az óra...kora reggel...a haj tökéletlen...de megérte...
|