Sajnos csak egyetlen napra tudtam elmenni de sikerült kifognom a legeseménydúsabb napot, vagyis július 8.-át.Hosszas rábeszélés után édesanyám beleegyezett, hogy egyedül levonatozzak Sopronba és majd valamikor hazatámolyogjak.

Idáig rendben is ment minden, felszálltam a vonatra (ahol minden második ember az aznap esti soproni koncertekről beszélt) és sikerült is találnom szabad ülőhelyet, csak egy bibi vol. Mégpedig az hogy fogalmam sem volt hogyan fogom megtalálni magát a rendezvényt. A velem egykabinban ülő két lány szintén tanácstalannak tűnt. Úgyhogy gyorsan körbeszaladtam a kocsiban és megkérdeztem a többi embert hogy odatalálnának-e. A legtöbb válasz negatív volt és a csordaszellemre hivatkozott, mondván: valaki csak tudja az utat. Végre találtam 2 srácot akik azt mondták: Ők tudják és ki is jön értük valaki. A vonat megérkezett és a vezetőnk is ott volt időben. Szerencsénkre a buszra sem kellett sokat várnunk. Bár mondanom sem kell azonnal esni kezdett amint kiszálltunk. A rosszabbik hír az volt hogy nem jó helyen szálltunk le, úghogy gyalogolhattunk. De sebaj, odaértünk. Megkésve bár, de törve nem! :P Az első feladatom az egyik barátom Marci megtalálása volt. Gyorsan kerestem hát egy programfüzetet, végigböngésztem az aznapi kínálatot majd elmosolyodtam. Nagyszínpad: Európa Kiadó!! Mikor is? Hát 10 perc múlva! El is indultam de ekkor döbbentem rá: Itt 2 napja esik. Bár még fülemben csengett anyukám intő "a nadrágodra vigyázz" mondata, de azért nekivágtam a hatalmas sártengernek. Odaértem a színpad elé. A szokásos fesztivál feeling kapott el és rontottam is előre ahol megtaláltam Marcit. Így már nem éreztem elveszettnek magam. A koncert igazán remek volt. Nagyon odatették magukat. Komolyan. De a koncert közepén megcsörrent a telefonom. Rohantam kifelé de nem hallottam semmit. Természetesen édesanyám volt. Szegény:). Miután megnyugtattam ismerős arcot láttam. Nem hiszem el! Julcsíííííí!! És tényleg ő az. Nagy traccsparti, majd előkerülnek a házi borok, és a Hubertus stand is "meglátogatódik" (kb8szor) Szó mi szó vége a koncertnek, mi lesz ezután? Hát Hiperkarma vágják rá kórusban. Jójó mondom de előtte sátorlátogatás, száraz ruha, és egy kis Colorstar. Nézzük az órát: jajj megy a Hiper és rohanunk. Eszeveszett tömeg fogad minket, katarzisban a nép. Hatalmasat tombolunk minden remek, csupáncsak négyszer löktek fel ami elég jó arány. Ezekután még van időnk egy kicsi, mert Pál utcai fiúk lesz. Átmegyünk a sátorhoz de előtte még megszomjazunk elmegyünk a kis ivóba iszunk is eszünk is, beszélgetünk is. A koncert késik, majd egy órát. Addig hallgathatjuk a Kistehén tánczenekar remek produkcióját. Elkezdődik a PUF, mindenki tombol de nem az igazi. A számok sem, a csapat sem. Nembaj mi szeretjük őket bulizunk is rendesen, de egyszer ez is véget ér. Mi ottmaradunk a szakadó esőben de nemhiába! Sikerült megszereznem a dobos ütőjét amit ereklyeként őrzök:) Lassan elválnak útjaink. Julcsi rohan Ákosra én pedig a café 98.6 színpada felé veszem az irányt. A megszokott kis ital és a tüdő felfrissítése után ismerős alakot vélek felfedezni. És valóban. Tóth tanár úr tolja nagyon keményen. Jót derülök, oda is megyek. Rövid beszélgetés majd jön a party. Két óra múlva mégegy ismerős, jéééé Miklós. Aztán valaki Roni size-ot emlegeti úgyhogy megyünk. 3óra 20-ig voltam ott utána rövid séta, 40kor indul a vonat. Győrben átszállás fél nyolc körül itthon is voltunk.

Jó volt. Mindenkinek ajánlom. Jövőre talán már 4 napra megyek.